Rivergard larp 5: A Holtak Pörölye

Miután az öreg Ulfthar királyt, a norgok uralkodóját Tulku öt éve megölette és helyére saját emberüket, a Keselyű Vidkunt ültették sosem látott polgárháború tört ki a norgok között. Ulfthar hívei valamint azok akik átlátták, hogy a Keselyű csak egy báb mind felsorakoztak a király fiának, Armar hercegnek zászlaja alatt, ám mivel akkor a herceg még csak gyermek volt, ezért a hadakat gyámja és apja jó barátja, Helfdane jarl irányította. A háború egy hosszú évig tartott, de végül a Tulku támogatását maga mögött tudó Vidkun került ki győztesen belőle, Helfdanet kivégeztette, Armart pedig száműzte Hrånlandból.
Armar megmaradt embereivel délre menekült, a Skíldr-tenger nyugati partján lévő Mímsborgba, a norgok által Urdmarknak nevezett terület fővárosába, melyet még a norgok alapítottak több száz éve kalózhadjárataik kezdetén. A Mímsborgban élő norgok (vagy ahogy a hrånlandiak nevezték őket, az urdling norgok) mivel jó kapcsolatot ápoltak a néhai Ulfthar királlyal, befogadták Armart és embereit és védelmet nyújtottak neki, ha cserébe mikor a herceg visszaszerzi a trónt, támogatni fogja majd az urdlingokat mind kereskedelmileg, mind katonailag.
Vidkun király azonban nem hagyta annyiban és többször is megpróbálta megöletni az ifjú Armart Mímsborgi tartózkodása alatt, ám a bérgyilkosok minduntalan kudarcot vallottak, hála az urdmarkiak éberségének és hűségének, mellyel tovább fokozták a herceg bizalmát feléjük. Habár az erőviszonyok mindenképp a Keselyűnek kedveztek, de Armar nem tett le a trónra való igényéről. Szövetségeseket sem igen tudott magának találni, hisz a környező népek lassan mind-mind behódoltak a világbirodalommá növekvő Tulkunak, mely a Keselyűn keresztül egész Hrånlandot a markában tartotta. Végül Armar az ősi legendákban vélte a trónhoz vezető utat megtalálni. A legendák szóltak egy sokat tudó vénemberről, az első norg király, Vörös Ragnar sámánjáról, a Fekete Sámánról. A Fekete Sámán története így szólt:

„Sok száz évvel ezelőtt, miután Vörös Ragnar sikeresen egyesítette az egymással háborúzó norg törzseket és királlyá koronáztatta magát, tovább kívánta növelni hatalmát és területeit, ezért seregeit megindította nyugatra, Tulku és Uul pusztái felé, azonban hadai gyorsan vereséget szenvedtek, ellenségei, a tulkui hegyi emberek, és az uuli lovas nomádok pedig ellentámadásba lendültek. Mikor Ragnar már a totális vereség küszöbén állt megbízta a leghatalmasabb sámánját, egy szellemlátót – kinek valódi neve mára már teljesen feledésbe merült – hogy bármi áron, de mentse meg az országot a pusztulástól. Miután az Örökkévaló Szellemek elfordultak a sámántól, ő végül a holtak folyton nyugtalan lidérceivel kötött paktumot, és erejük segítségével elkészített egy fegyvert, a Holtak Pörölyét, melynek hordozója képes arra, hogy a halott norg harcosokat feltámassza és oldalára állítsa. A kalapáccsal aztán Vörös Ragnar könnyen megfordította a háború menetét, legyőzte ellenfeleit és hónapok leforgása alatt sikeresen meghódította Krignostot, az északi kontinenst. A király sikereinek árát valójában a Fekete Sámán fizette meg, ahogy a túlvilági erők folyamatosan eltorzították a testét és széttépték a lelkét, jelenléte rettegést és gyűlöletet szított az emberek szívében, többé nem tudott testvérei, a norgok között járni. Mikor már maga Ragnar király is kellemetlennek érezte jelenlétét, elküldte maga mellől, ám a szellemlátó nem hagyta annyiban és elrabolta a Holtak Pörölyét, hogy megpróbálja elpusztítani azt, ezzel remélve, hogy a lidércek átka megszűnik. A pörölyben kárt okozni azonban nem sikerült neki és amikor a király megtudta hogy a Fekete Sámán ellopta a fegyvert - attól tartva, hogy fel akar lázadni ellene - nagy sereggel indult, hogy visszaszerezze hatalmának kulcsát. A sereg közeledtének hírére a sámán sem tétovázott a király ellen fordítani saját fegyverét. Ragnar hadait a holtak könnyűszerrel szétverték, majd pusztítani kezdtek egész Hrånlandon. A norgok országában kialakult káoszt Krignost alávetett népei sem haboztak kihasználni és felkeltek Ragnar uralma ellen. Végül, mikor már minden elveszni látszott Vörös Ragnar összegyűjtötte az életben maradt sámánokat Varmgard szigetén, a régi norg fejedelmek temetkezéseinek helyén, hogy próbálják meg a szellemek segítségével a Fekete Sámánt elpusztítani. Utóbbi viszont megtudta mire készül a király és utána eredt. A végső csata is itt, Varmgard szigetén következett be. Több ezer norg harcos halt ott meg a holtak megszámlálhatatlan hordája által, és bárki, aki elesett a Fekete Sámán seregének számát növelte tovább. A néhai társuk ártalmatlanná tételén ügyködő szellemlátókat rituáléjuk közben mészárolták le, melynek eredményeként nagy mennyiségű mágikus energia szabadult fel a környéken. Az utolsó ember, aki talpon maradt, az maga a király, Vörös Ragnar volt. Halála előtt sok élőhalottat tett ártalmatlanná, de végül a többszörös túlerőben lévő ellenség rajta is felülkerekedett. Végső leheletével a király újabb átkot mondott ki a Fekete Sámánra, hogy az idők végezetéig gyötrődjön a föld sötét mélyében, örök magányban, többé ne érhesse őt napfény és a halandó élet örömei és többé ne engedelmeskedjen neki senki, még ha bármilyen mágia is lehetővé tenné. Ezzel a Holtak Pörölye kezében használhatatlanná vált, a halott norgok többé nem teljesítették akaratát, így megrémülve a valóságtól hátrahagyta a pörölyt és elmenekült Varmgard szigetéről nyugatra, mígnem rá nem lelt egy hatalmas föld alatti barlangrendszer bejáratára. Azóta is ott él örök magányában. Varmgard szigetén pedig azóta ott kísértenek a halott norg harcosok, kiket a Holtak Pörölyének mágiája tart fogva élet és halál között, és ott őrzik a hegyet, ahol a régi norg fejedelmek kincsekkel megpakolt sírjai és az első király Vörös Ragnar nyugszik a Holtak Pörölyével. Ettől fogva van az, hogy a norgok halottaikat elégetik, nehogy azok visszatérhessenek újból, hogy felprédálják az élőket, Varmgard szigetét pedig, a legvakmerőbbeken kívül, messziről elkerülik...”

A legenda továbbá arról is beszélt, hogy a Holtak Pörölyét többen is próbálták már megszerezni, de eddig mindenki elbukott és az a kevés aki épségben hazatért, örült, hogy megúszhatta életével. Ők nem tudták, hogy ha sikerül is végigverekedniük magukat az élőhalottak hordáin és sikerül feljutniuk a hegyre, ahol feltehetőleg a Holtak Pörölye található, akkor sem jutnak semmire, hisz a pörölyhöz csak az juthat hozzá, és az tudja használni, akinek sikerül előtte beszélni a Fekete Sámánnal, hisz ő az egyetlen aki ezekre a kérdésekre tudja a választ.
Habár nagyon veszélyes és hosszú útnak tűnt, de Armar elhatározta, hogy megpróbálja felkutatni a Fekete Sámánt és ráveszi hogy segítsen neki. Több kósza pletyka terjengett arról, hogy egy urdmarki falu, Hryngsøra határában van egy barlang, melyet a helyi lakosok még megközelíteni is irtóznak, aki belép azt földöntúli rettegés fogja el és minden ösztöne menekülésre buzdítja. A falusiak szerint egy ősi gonosz lakozik ott, aki már emberöltők óta ott él, örök magányában, viharos éjszakákon pedig a barlang irányából fújó süvítő szélben hallatszik gyötrelmes sikolya, mely feloldozásért könyörög. A legendákban járatos utazók, akik jártak már Hryngsørában feltételezik, hogy ez az ősi gonosz nem más lenne mint a Fekete Sámán, ám eddig senki sem járt utána. Armar úgy gondolta, hogy lehet hinni az utazóknak és habár a mímsborgiak óva intették az úttól, Armar négy jeles harcosával együtt (kik valaha még Ulfthar testőrei voltak) elindult Hryngsøra felé.
A barlangot ugyan nem volt nehéz fellelni, azonban nagy lelki megpróbáltatást igényelt Armarnak és embereinek, hogy betegyék lábukat. Ott aztán több, a Fekete Sámán által állított próbát kellett kiállniuk, mire eljutottak hozzá és tudtak vele beszélni.
Az elátkozott vénember megegyezett a herceggel, hogy elmondja hogyan juthat hozzá a Holtak Pörölyéhez és elmondja neki hogyan kell használni, hogyha, miután sikerrel jár, mint az első király egyenes ági leszármazottja, visszavonja Vörös Ragnar átkát. A Fekete Sámán továbbá egy jóslatot is adott, melyben meghagyta, hogy csak is abban az esetben járhat Armar sikerrel, ha Varmgard szigetére önmagával együtt negyvenegyen kelnek útra és a negyvenegyedik nem lehet norg.
Miután Armar visszatért Mímsborgba összegyűjtötte a jóslat által kiszabott negyvenegy embert, kik között egyaránt volt a herceggel érkezett hrånlandi és urdling norg is, majd kevés időzés után útnak is indultak kétségtelenül legveszélyesebb kalandjukra. Armar útjáról ügyes kémeknek köszönhetően azonban Vidkun király is értesült, és utána küldött egy kisebb csapatot, melyet egyik legnagyobb harcosa, Kettil Alfengr vezetett, hogy derítse ki mire is készül a herceg, majd biztosítsa, hogy nem tér vissza életben Varmgardról...

No hát ha még velünk vagytok, ez lenne a Rivergard 5 előtörténete, amit leszögeznék, hogy még azelőtt találtam ki, hogy játszottam volna a Skyrimmel
Dátumot még nem tudok rá, de valamikor a nyár vége felé lenne megszervezve, esetleg kora ősszel, (az illetékes beleegyezésével ) a Tatabányai terepen

Még röviden a választható frakciók:
- Armar herceg és emberei (hrånlandi vagy urdling norg harcosok, valamint esetleg 1-2 bárd, sámán)
- Kettil Alfengr és emberei (hrånlandi norg harcosok, esetleg 1-2 tulkui harcos vagy szerzetes)
- Egy barbár kalandor csapat, akik kalandvágy és kincsszerzés reményében összeverődnek Teuþaz kikötőjében, és a norgokkal egy időben érnek Varmgardra (ard, gjall, vagy szkyr harcosok)

Helyszín ugyebár Varmgard szigete lenne, pontosabban annak egy kiemelt része, a már fent említett régi norg fejedelmek temetekzési helye. Amennyi karakter jelen lesz, értelem szerűen az előtörténet szerint annyinak sikerült átverekednie magát a halott norg harcosokon a tengerparttól a temetkezési helyig (szóval nem baj ha nem leszünk 41-en )
A halálrendszer végső halálos lesz, de természetesen rendkívüli helyzetekre érdemes felkészülni (nem, nem agyatlan zombi lesz abból aki meghal...)
Új karakterek a játékban nem megjelenített tengerparti alaptáborokból fog érkezni a temetkezési helyre (erősítés)

Még annyit leszögeznék, hogy okulva az előző játékaimból én egy csapatfüggetlen karaktert fogok indítani, akinek nem érdeke különösebben bármelyik csapatnak is segíteni, inkább amolyan 'questgiverként' fog funkcionálni

Várom az esetleges kérdéseket, észrevételeket, stb.

Jól hangzik, én semmiképp sem fogom kihagyni:) Időpontra van elképzelés?

Még nem nagyon, előbb szeretném tisztán látni a nyári programomat és majd utána mondok konkrétat.

Részvétel alap, dátumot majd 1 hónappal előre szeretnék tudni.

Határozottan érdekel. Ashival egyetértek, kb. 1 hónappal előtte azért jó lenne tudni az időpontot.

Nos, mivel úgy tűnik, hogy augusztusban a 11-12-i, valamint a 17-18-i hétvégéim lesznek szabadok, így valószínűleg a kettő közül lesz valamelyik a nyerő. Esetleg még az aug 31-szept 1. Konkrétat mondjuk csak akkor tudok mondani amikor kiderül, hogy mikor fogok nyáron dolgozni. De ez bőven 1 hónappal a játék előtt fog még kiderülni...

Szintén érdekelne.

Alapvetően érdekelne a dolog, aztán majd kiderül mi lesz végül.

Szia!
Engem(minket) is érdekelne
Kicsi az ország

Hali!
Látom földim vagy.
Viszont légy szíves a bemutatkozás témában írj már egy-két mondatot magadról.

Mint látod Komáromi lakhely)régi csillag).
Több éves larp mult:
-veszprém
-Tapolca(2x)
-monostor
-bp magus live
-dhj debrecen
-balatonfüred)sok)
-legenda2x (göd)
Amugy 34 éves,magus és fantasy fan.

UPDATE
A játék az augusztus 11-12-i hétvégén tartatik meg vala.

Bejelentem a hatóságnál.

Kösz!

Na, rugdaltam kicsit Skallét, LESZ játék és JÓ LESZ.

A kiválasztott hétvége sajnos nem épp a legjobb számomra, úgyhogy egyenlőre csak annyit mondok:
Majd meglátom.

Szabálykönyv frissített verzióját erről a linkről szedhetitek le
http://s3.toldacuccot.hu/letoltes?sid=30160cf03614ebe9b57a73f5506dd117&file=RG5+szab%C3%A1lyk%C3%B6nyv.docx

Remélhetőleg a közeljövőben egy permanens tárolóhelyre is felkerül...

http://ashi.web.elte.hu/rivergard/

RG5_szabalykonyv.docx néven találjátok a szabálykönyvet.
Skalle verziójában a dátum hibásan szerepel (12-13), ezt javítottam augusztus 11-12-re.

Kis változás:
A játék AUG 11-ÉN, SZOMBATON, 12 ÓRAKOR KEZDŐDIK!

Most néztem az Aftermath-t. Asszem megvan a következő feketelápos mókára a karakterem... (már ha megengeded)

Az enyém is :]